Nyaralás

Idén, Gyenesdiáson voltunk nyaralni. Sikerült ismét kifognunk a nyár leghidegebb hetét, azt hiszem ez már rendszeres nálunk. Minden esetre már készültünk a hideg nyári nyaralásunkra, így olyan helyet választottunk, ahol bent is van medence. He-he! J
Sokfelé kirándultunk, és még többet fürödtünk. Bence végre összebarátkozott a vízzel és le is merült a víz alá. Megtanulta a mell úszás kar tempóját, így talán könnyebben vág neki ősszel az úszás oktatásnak az oviban, már csak a törölközést kell meg tanulnia és klappolni fog minden.

Kirándultunk a Festetics kastélyban, zuhogó esőben, megnéztük egy modell vasút kiállítást is. Utaztunk Dottoval, kölcsönöztünk bicajt és faltuk a Balatoni biciklis út kilométereit. Szóval nem unatkoztunk.

A nyaralás nagy eseményét, szokás szerint Bence állította be. Na, nem az a nagy esemény, hogy második napon sikerült éjszaka a cumija miatt elharapnia a száját, hanem a következmény. Ha azt a felfogást követjük, ami az előző posztban is olvasható, mikor is Peti beteg lett és Bence másfél év után átköltözött éjszakára is a saját szobájába. Vagyis, minden rosszban van valami jó. Három nap nem evés és nyűglődés után, a nagyfiú leszokott a cumiról. Végleg!! Most, mikor ezt a bejegyzést írom, immár több mint egy hónapja nem cumizik, így joggal kiérdemelte, a Nagyfiú jelzőt. J
 

Szóval, ha nem is a legmelegebb és a leg tutibb nyaralás volt az idei, nagyon jól éreztük magunkat. J
 

 

→ KÉPEINK

 

 

 

 

 

 

Éjszaka!

Na, ez az, amivel nem nagyon büszkélkedek, de ami igaz az igaz, Bence másfél éve velünk alszik.

Saját ágyikójában és kizárólag csak éjszaka. Este fürdés után, elmesélek három mesét és szundi, mi később csatlakozunk csak, de mégis velünk. Ez azért most érdekes, mert Peti, ma betegen jött haza. Nagyon rosszul van és megkértem Bencét, hogy had vigyem át az ágyikót a saját szobájába, hogy apa pihenni tudjon. És görbült lefele nagyon a szája, majdnem elsírta magát, gyűltek is a könnyek, de megengedte! Tudom kemény éjszaka vár ránk, de akkor is egy hős. Fél a sötétben, de apa beteg és még erre is hajlandó volt. Hát annyira szeretem! J

Love, vagy ajaj?

Valós időben…

Ma egy új esemény történt Bencivel. Viszonylag későn értünk haza – fodrász, kisbevásárlás, zöldséges – úgyhogy vacsora után már nem mentünk sehova, hanem Benci kiment játszani a szomszéd gyerekekkel. Viki – az óvodástársa és még sokan mások. Arra lettünk figyelmesek, hogy a két kislány az előbb említett Viki és Nezi egy török kislány Bencével „bizalmas” beszélgetést folytat a sarokban. Egy kis idő múlva Benci kissé megszeppenve vonult hazafelé, Viki pedig kiabált utána: „Bence, a Nezi még beszélni szeretne veled”. Én elindultam még egy üdítőt vásárolni – kisfiam pedig csatlakozott hozzám. A lányok utánunk futottak és próbálták félrevonni Őt, Velem pedig közölték, hogy ez egy titok és”nagylányos” dolog. Bence nem állt kötélnek, úgyhogy továbbmentünk, de még hallottam, hogy beszélgetnek és Nezi szerelmes Bencébe. Ez is megtörtént… J

 

Bence Apu

 

 

 

Könyvek

Lassan utolérem magamat az elmaradt négy hónap eseményeit illetőleg. Végre a naplót tekintve, átléptem a nyári eseményekhez.

Bence alapvetően imádja a könyveket. Van is neki jó pár. Azt hiszem az ízlése is folyamatosan változik. Talán kicsit csapong a történeteket illetőleg, de azt gondolom így pár év távlatában, hogy Bartos Erika rajongó, több más kisgyerekhez hasonlóan. Kisebb korában, inkább a Bogyó és Babóca volt a favorit, most már inkább a Anna, Peti és Gergő eseményei fogják meg, melyeket kiegészít, Bartos Erika verses köteteivel. Ezeket a verseket nagyon szereti, vannak közte kedvencek is. A négy kötet, verseinek nagy részét már megtanulta, a rengeteg olvasásnak köszönhetően. Persze a könyvei között akadnak mások is, de valahogy pár nap kilengés után mindig visszatérünk APG-hez.

Egyébként, amivel bajban vagyok az a klasszikus mesék olvasása. Nem csak azért mert a Piroska és a farkas, na meg a többiek állítólag nem annyira érdekesek, hanem azért is mert nekem valahogy nehezemre esik elmesélni Bencének, hogy hogyan falja fel Piroskát a farkas. Jó lenne, ha a könyveken lenne kor határ és ellehetne dönteni, hogy mikortól nyeli le a gyerek a horror részeket. J Addig szépítem a végét. Egyébként nem annyira érdeklik Bencét a klasszikus mesék, néha gázosnak is érzem magam, mert lassan négy és fél éves, s szerintem azt sem tudja ki az a Piroska. Na mind1! Elhatározás: Egy-egy kevésbé érdekes, „régi” mesét megpróbálok bele csempészni a heti mese adagba.

Igazából, amiről írni akartam, csak nagyon elkalandoztam, hogy voltunk az Ünnepi könyv héten és Bence személyesen találkozhatott Anyával, azaz Bartos Erikával. Már előző nap várta a találkát, nem is Anya miatt, mint inkább, hogy találkozzon Annával. J Persze előző nap már próbáltuk a lelkét felkészíteni, hogy nem biztos, hogy Anna,Peti és Gerdő ott lesz, de ki tudja.. Mikor leült az asztalhoz Bence, kissé megszeppenve válaszolgatott Bartos Erika kérdéseire, majd kérte, hogy írja alá a könyvét és anya nem csak, hogy aláírta, de rajzolt Bencének egy nevető pöttyös labdát, hiszen az Bence jele az óvodában. Kapott még ajándékba kifestőket és egy szuper lufit. Bence kicsit csalódott volt, hogy nem találkozhatott a három lurkóval. Az igazság az, hogy Apa is és Anna is ott volt a dedikáláson, sőt Bencének a lufit Anna adta oda – felismertük a képek alapján -, de nem mertük Bencének elmondani, ugyanis ő nem ismerte fel Annát. Anna ugyanis, legalább 16 éves lett közben és nem szerettük volna, hogy Bence csalódjon. Éljen csak a fantáziájában gyerekként tovább Anna. Aztán, hogy ezt jól tettük, nem tudom, de valahogy akkor ez tűnt helyesnek.

 

Mellesleg megnéztük, Budapest óriás kerekét

 

Tavaszi Memoárok 2

Van, még ami lemaradt a tavaszi részből.  :)

 

Eperlekvár

Egyik nap, eperlekvárt főztünk. Nálunk minden féle lekvár, menő. A két fiú eszméletlen lekvár mennyiséget tud betermelni, így kollektív eperlekvár főzésbe kezdtünk. 10 üveggel sikerült megfőzni, volt közte 2l és 3l-es üveg is. Talán így egy ideig kihúzzuk anélkül, hogy a nagymama lekvárjait felfalnánk.

Bence a főzésből kivette a részét, ügyesen nyomkodta és kavargatta.

 

 

Tavaszi kirándulások

 Végre itt a jó idő, nem mintha a telet a négy fal között töltöttük volna. Elmentünk Visegrádba, Hollóköre, és APG nyomdokain, Szentendrére. Nagymamával és papával el kirándultak Tihanyba is.

Már korábban is írtam, hogy Bencének a templomok a mániái, illetve az óratornyokért van oda. Szentendrén megnéztük a templomokat, és felfedeztük a sikátorokat.

Hollókőn megnéztük a várat, ami vulkánra épült, és talán ezért, felkeltette Bence kíváncsiságát. Főként a vulkán működése és a láva érdekelte. Hoztunk magunkkal vulkáni kőzetet és megismerkedett a vérehulló fecskefűvel, aminek sárga nedvével összefirkált mindent.  A várban egyébként iszonyatos szélfújt. Még jó, hogy vittem Bencének sapit, mert habár az én fülem nem érzékeny a huzatra, de mire lejöttünk, éreztem rendesen.

Mindent összevetve, a hollókői vár vitte Bencénél a pálmát, de Tihany és a balatoni kilátás is azért bejött neki.

Szóval nem mondhatnám, hogy itthon ülős, láblógatós tavaszunk volt, lassan bejárjuk a fél országot.

szentendrei sikátorban

Hollókő Vár

Visegrádi Vár

tihanyi kilátás

 

Pünkösd, bicajon

Na, ez is egy jó sztori!

Bencével, lementünk bicajozni és azt vettem észre, hogy a pótkerekek már nem zörögnek a betonon. Hát megkérdeztem Bencét, hogy mit szólna, ha levennénk a pótkerekeket. Egyből rá is állt a merész húzásra. Apa levette a kerekeket és bement a tárolóba, egy seprűnyélért, hogy azzal segítsen. Bencének nem sok kellett, felpattant a bicajra, - én levegőmet visszatartva figyeltem - és lenyomott úgy, ala nature két kört az udvaron. Mire apa visszajött, már ment a bicajozás. Azért a becsület kedvéért Peti futott utána, a nyerget tartva még 1 kört, de leginkább csak Bence nem tetszését váltotta ki, aki mint egy lemez csak magát ismételte, hogy „engedj el”, „apa engedjél el”. Szóval a bicajozásra sem mi tanítottuk. Kezdem fölöslegesnek érezni magam.

Anyák napja, az első igazi!

Tudom, nagyon gáz, hogy most, Júliusban irkálok havazásról, farsangról, anyák napjáról, de korábban annyira nem volt időm. A suli a napi feladatok nagyon sokat elvesznek. Ennek ellenére szeretném, ha itt is szerepelne, hogy ha egyszer visszanézek, ezekre az eseményekre legalább a legfontosabbak szerepeljenek.

 Bence és én is megéltük első, közös anyák napunkat. Korábban, kaptam egy óvónők által készített szívecskét, versikével, persze akkor az volt a legszebb ajándék, de most műsorral és saját készítésű „portréval” is kedveskedtek a kiscsoportos mütyürök. Peti, még azt is kitalálta, hogy az előadásra, hívjuk meg a nagymamákat, akik 1000 fényképet készítve, büszkén feszítettek az első sorban és a meghatottságtól, csak mosolyogtak. Nagyon jó ötlet volt!

Minden kis ovisnak jutott ilyen vagy olyan szerep. Előadták a Répamesét, mikor a nagypapa nem boldogul a nagyra nőtt répával és az egész család próbálja kihúzni, végül az egérke segítségével, sikerrel járnak. Rengeteg verset, mondókát mondtak el. Megnézhettük, hogy hogyan reggeliznek, tornáznak. Vajas gombóc mesét is eljátszották. Bence nagyon izgulhatott, mert hajnali négykor kelt, így az előadás végére, hatalmas ásításokkal jelezte, hogy elfáradt.

Nagyon jól éreztük magunkat a nagymamákkal!

 Két jó barát, sülve-főve

Nagymamák is kaptak ajándékot és puszit

 

Március 15

Jaj! Azt hiszem, ilyen még nem volt!  Hó, hatalmas hó. Volt káosz az országban és a közlekedésben. Akadt, aki napokat kint töltött az autópályán, fagyoskodva, mert elakadt. Eredetileg úgy volt, hogy mi is Veszprémbe megyünk a hosszú hétvégén, de milyen szerencse, hogy nem így alakult.  Mindenhol jelezték, hogy rendkívüli havazás és szél van kilátásban, de egész délután csak az eső esett. Pillanatok alatt változott az időjárás.

Szerencsére mi szuperül mulattunk és kiélveztük az utolsó téli pillanatokat.

 

Farsang

Azt hiszem így négy hónap távlatában, nem fogok sok mindenre emlékezni, Bence 2. farsangi bulijáról, de ha mást nem fényképekkel szeretném, ha itt is szerepelne.

Bence idén, sárkány jelmezt álmodott meg magának. A tavalyi katica jelmez, több napon át tartó varrását követően, úgy gondoltam jó lesz nekünk a kölcsönzött, kevésbé kreatív változat is. Az gondoltam, hogy pikk-pakk találni fogunk jelmezt, de a biztonság kedvéért már januárban elkezdem kutatni utána a neten. És mennyire jól tettem, mert a sárkány nem annyira felkapott mese hős, mint a pók ember. Eszméletlen mennyire egy kaptafára működnek a kölcsönzők, mennyire hiányzik a kreativitás. Tulajdon képen, mindenhol ugyanazok a formációk elérhetők, de ezt csak zárójelben említem. Szóval, nagy nehezen megtaláltam Budapest, talán egyetlen sárkányát és ez lett Bence farsangi jelmeze.

Nagyon jól érezték maguk a gyerekek, Peti kicsit maradt is, így készült pár kép és videó is.

A két jó barát, Bence(zöld sárkány) és Máté(piros sárkány):

 

Reggeli torna, farsangosan: