Pünkösd, bicajon

Na, ez is egy jó sztori!

Bencével, lementünk bicajozni és azt vettem észre, hogy a pótkerekek már nem zörögnek a betonon. Hát megkérdeztem Bencét, hogy mit szólna, ha levennénk a pótkerekeket. Egyből rá is állt a merész húzásra. Apa levette a kerekeket és bement a tárolóba, egy seprűnyélért, hogy azzal segítsen. Bencének nem sok kellett, felpattant a bicajra, - én levegőmet visszatartva figyeltem - és lenyomott úgy, ala nature két kört az udvaron. Mire apa visszajött, már ment a bicajozás. Azért a becsület kedvéért Peti futott utána, a nyerget tartva még 1 kört, de leginkább csak Bence nem tetszését váltotta ki, aki mint egy lemez csak magát ismételte, hogy „engedj el”, „apa engedjél el”. Szóval a bicajozásra sem mi tanítottuk. Kezdem fölöslegesnek érezni magam.